Split

Split, a második legnagyobb horvát város

Splitről teljesen hamis kép élt bennem. Az egyik leghíresebb várost Horvátországban azonban mindenképpen látni akartam. A város hangulata azonnal megfogott. Az óváros sikátorain nagy lelkesedéssel próbáltam a legszebb helyeket megtalálni, amit persze a sok ember áradata csak segített.

Split, a második legnagyobb horvát város

Diocletianus-palotája a tenger felől

A horvát városokról általános benyomásom, hogy minden szürke. A házak sokszor nincsenek kifestve, csak a kövek látszanak. A talaj is szürke, vagy fehér kőből van kirakva, ami csak úgy vakítja a napsütésben az embert. Ha nem lennének olyan szorosan a házak, nem sok zöldet látnánk. Így kifejezetten jól esett a tengerparti sávban a füves, pálmás parksáv. Persze az árnyékos helyen minden pad foglalt volt.

Diocletianus-palotája a tenger felől

Split felülről

A Szent Dujmo-székesegyház tornyában, mint sok más toronyban Horvátországban, nagyon tetszett, hogy a fölfelé út is maga egy élmény. Nem ablakok vannak, hanem az ablak kereteként díszes oszlopok, üveg nélkül, így minden szintről más képet látunk a városról, miközben kicsit lehűt az itt már teret kapó szél. A legfelső szintjéről Split látványosságára, Diocletianus palotájára látni. A park előtt még jól látszik a várfal, ami körbe veszi a palotát.

Split felülről

Nin Gergely szobra

A Nin Gergely szobrával kapcsolatban biztos van valami érdekes helyi szokás, mert az egyik nagylábujja egészen fényes, arany színű volt. A parkban pihenve több csoportnak is elmondhatták a babonát az idegenvezetők, mert szépen sorba álltak, és mindenkiről fénykép készült, ahogy simogatja. Persze én is beálltam a sorba, csak én nem tudom, hogy milyen jó fog történni velem ezért.

Nin Gergely szobra